Környezeti nevelés a fenntartható táplálkozás témájában magyar általános iskolás gyermekek számára
Az egészségtudatos kiegyensúlyozott táplálkozás kulcsfontosságú az egészségünk megőrzéséhez, amely alapjait már gyermekkorban szükséges lefektetni. Ugyanakkor a környezeti fenntarthatóság szempontjából sem mindegy, hogy mit és hogyan eszünk. Az iskolai étkeztetés kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a gyermekeket már korán megismertessük az egészséges és fenntartható táplálkozás alapjaival, különösen úgy, ha ehhez ismeretátadás is társul a pedagógusok részéről. A szülők szintén fontos partnerek a fenntartható táplálkozási szokások kialakításában: mindennapi döntéseik jelentősen befolyásolják gyermekeik étkezési szokásait.
A Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány (Deutsche Bundesstiftung Umwelt, DBU) által társfinanszírozott projekt interaktív módon vonja be és inspirálja a családokat, valamint általános iskolai oktatókat azzal a céllal, hogy a jövő nemzedékek táplálkozása mind az egészségüket, mind a bolygónk egészségét nagyobb mértékben szolgálja. A közétkeztetés fenntarthatóságának széleskörű hazai fejlesztése érdekében a projekt során együttműködünk a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségével (KÖZSZÖV), közétkeztetőkkel és kiindulásként három általános iskolával, ahol a tudás-transzferbe a pedagógusokat is bevonjuk, a családokat pedig országosan meghirdetett versenyekkel motiváljuk. Mert a menza igenis lehet egészséges, fenntartható és finom!
A projekt időtartama: 2025. október 1. – 2028. március 31.
Projektazonosító: 40229/01
A projekt részletes leírása a Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány oldalán található.
Projektünk a fenntartható iskolai étkeztetéssel foglalkozik.
De mitől lesz egy étkezés fenntartható?
Gondoltál már arra, hogy mennyi munka és energia kell ahhoz, hogy az étel az asztalodra kerüljön?
A növényeket el kell vetni, öntözni, trágyázni kell, majd betakarítani. Az állatoknak takarmányra, vízre és helyre van szükségük. A terményeket és a húst pedig fel kell dolgozni, be kell csomagolni és el kell szállítani a boltokba. Ez mind sok energiát és erőforrást igényel. és közben üvegházhatású gázok is kerülnek a levegőbe, melyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
Mi az a környezeti lábnyom?
Azt mutatja meg, mekkora terhelést jelent az adott élelmiszer a környezetre- vagyis mennyi energiát, vizet és földet igényel az előállítása, és mennyi üvegházhatású gáz keletkezik közben. Minél kisebb a környezeti lábnyom, annál kíméletesebb az élelmiszer a bolygónkhoz. Az azonban, hogy pontosan mi mindent kell figyelembe venni egy ilyen érték kiszámításakor, meglehetősen összetett folyamat. A környezeti lábnyomnak több fajtája is van:
- 🌍 Karbonlábnyom – mennyi szén-dioxidot bocsát ki az előállítás
- 💧 Vízlábnyom – mennyi vizet használtak fel hozzá
- 🌾 Földhasználati lábnyom – mekkora terület kellett a termesztéséhez vagy az állatok takarmányához
- 🧪 Eutrofizációs és savasodási lábnyom – mennyire szennyezi a talajt és a vizeket a műtrágya és a trágyázás
Erről bővebben itt olvashatsz:
Üvegházhatású gázok és mezőgazdaság
Bár sokféle tevékenység juttat úgynevezett üvegházhatású gázokat (ÜHG-k) a levegőbe, mi ebben a projektben csak a mezőgazdaságra, élelmiszer előállításra koncentrálunk.
5. osztályban megtanuljátok, hogy az üvegházhatás egy természetes és önmagában számunkra igen hasznos jelenség, enélkül megfagynánk. Az csak a baj, hogy annyi ÜHG-t juttatunk a légkörbe, hogy az már globális felmelegedést okoz, tehát ezek a nagy mennyiségben kibocsátott gázok – mint pl. a szén-dioxid, vagy a metán – fokozzák az üvegházhatást.
A mezőgazdaságból származó kibocsátások alapvetően a trágyázás, a talajművelés, valamint a kérődző állatok emésztéséből származnak. Amikor pedig hatalmas területeken termesztenek állati takarmányt, amihez műtrágyát használnak, a takarmányt pedig ezek az állatok elfogyasztják, akkor beépítettünk a folyamatba egy köztes lépcsőfokot. A szántóföldek jelentős részén ugyanis nem közvetlenül emberi fogyasztásra alkalmas növényeket termesztenek, hanem állati takarmányozás céljából ültetett növényeket.
Tudtad?
Nem csupán az állattartás és trágyahasználat felelős a mezőgazdaság nagymértékű metánkibocsátásáért. Ázsiában, ahol a rizs alapvető élelmiszernek számít és kenyér helyett is rizst fogyasztanak az emberek, a rizstermesztés hatalmas területeken folyik (és rengeteg embernek nyújt megélhetést). A rizsföldeken pangó vízben ugyanakkor olyan baktériumok szaporodnak el, amik ilyen környezetben érzik jól magukat és eközben metánt termelnek. De ma már vannak olyan megoldások is, amikkel a metánkibocsátás a felére csökkenthető.
Sőt! Magyarországon is termelnek rizst, fenntartható módon!
Mit csinálunk a projektben?
Három budapesti modelliskolában vizsgáljuk az iskola menüjét egy hónapon keresztül.
- Aquincum Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
- Németh Imre Általános Iskola
- Pais Dezső Általános Iskola
Megnézzük, mekkora a menük karbonlábnyoma- vagyis mennyi szén-dioxid kibocsátással jár az elkészítésük.
A számításhoz szükséges adatokat az iskolákat ellátó, a projektben aktívan közreműködő Hungast Csoport biztosította.
Arról, hogy mi a karbonlábnyom, itt olvashatsz bővebben:
Étkezéseink környezeti lábnyoma
Elsőként a környezeti lábnyom fogalmát tisztázzuk! A környezeti lábnyom azt mutatja meg, hogy pl. 1 kg sertéshús, vagy 1 liter tej előállítása milyen hatással van a környezetre – tehát mennyi ÜHG kibocsátással jár, mennyi vizet használnak fel hozzá, mennyiben járul hozzá a vizek eutrofizációjához, savasodásához (ezekről később bővebben olvashattok).
Ez alapján beszélhetünk
- szénlábnyomról vagy másnéven karbonlábnyomról,
- vízlábnyomról,
- földhasználati lábnyomról,
- eutrofizációs lábnyomról,
- savasodási lábnyomról.
Karbonlábnyom
A karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy egy termék vagy tevékenység mennyire járul hozzá a globális felmelegedéshez. Másképp fogalmazva: azt méri, mennyi szén-dioxid (CO₂) és más üvegházhatású gáz kerül a levegőbe az adott dolog előállítása, szállítása vagy használata során. A különböző gázokat – például a metánt vagy a dinitrogén-oxidot – a tudósok CO₂-egyenértékben fejezik ki. Ez azt jelenti, hogy mindent átváltanak szén-dioxidra, így össze tudjuk hasonlítani, melyik termék vagy tevékenység mennyire terheli a légkört. 1 kilogramm magyar sertéshús előállítása 5-7 kilogramm szén-dioxid-egyenértékű kibocsátással jár. Ez azt jelenti, hogy ennyi ÜHG kerül a levegőbe, mire a hús a bolt polcára kerül.
De honnan jön ez a kibocsátás?
A szakértők minden lépést beleszámolnak:
- a takarmány termesztését és szállítását,
- a föld megművelését és trágyázását,
- az állattartás kibocsátásait,
- az állattartáshoz és feldolgozáshoz szükséges energiát,
- a kész termék csomagolását és szállítását,
- valamint bizonyos esetekben a hulladékkezelést is.
Így áll össze a sertéshús teljes „életútja” alapján a karbonlábnyom.
Minél több ilyen lépés jár kibocsátással, annál nagyobb a lábnyom, vagyis annál nagyobb a környezeti hatás.
Tudtad?
Egy adag növényi alapú étel karbonlábnyoma általában többszörösen kisebb, mint egy húsos fogásé – ezért is segítjük a környezetet, ha hetente legalább egyszer húsmentesen étkezünk! 🌿
További lábnyomok
A környezeti hatásokat nemcsak a karbonlábnyom alapján mérik. Vannak más „lábnyomok” is, amelyek megmutatják, milyen terhet jelent egy élelmiszer a Föld különböző erőforrásaira – például a vízre, a földre vagy a talajra. Ismerd meg őket!
A vízlábnyom azt mutatja meg, hogy mennyi vizet használtak fel egy termék előállításához- a takarmánynövény öntözésétől kezdve az állatok itatásán át egészen addig, míg a termék a boltba kerül. Például egy tejelő tehén naponta átlagosan 60-100 liter vizet megiszik! Ha hozzávesszük, takarmány öntözéséhez és a feldolgozáshoz használt vizet, egy liter tejhez több száz liter víz felhasználása kapcsolódhat. Ha belegondolsz, hogy 2023-ban hazánkban több mint 800.000 szarvasmarhát tartottak – ez hatalmas mennyiségű vizet jelent!
Ezért fontos, hogy ne pazaroljuk az állati eredetű termékeket, mert a mögöttük álló vízmennyiség is „kárba vész”, ha kidobjuk őket.
A földhasználati lábnyom megmutatja, hogy mekkora területre van szükség egy élelmiszer előállításához. Ez nem csak azt a földet jelenti, ahol az állat legel, hanem azt is, ahol a takarmányát termesztik.
Például egy marha élete során rengeteg takarmányt eszik, amit hatalmas területeken termelnek meg. Ha viszont növényi alapú ételeket választunk, azzal kevesebb termőföldet kell igénybe venni – így több hely marad az erdőknek, vadon élő állatoknak is.
Eutrofizácios lábnyom – bonyolult szó, de egyszerű a lényege – azt mutatja, mennyire szennyezi a vizeket és a talajt az adott élelmiszer előállítása. A növénytermesztéshez használt műtrágyák és trágyák gyakran túl sok tápanyagot juttatnak a környezetbe – például nitrogént és foszfort. Ezek kimosódhatnak a talajból, és bekerülhetnek a tavakba, folyókba, ahol elszaporodnak az algák. Ez a folyamat csökkenti az oxigéntartalmat a vízben, ami veszélyezteti a halakat és más élőlényeket.
A savasodási lábnyom azt méri, hogy az élelmiszer-előállítás mennyire járul hozzá a talaj és a víz savasodásához. A savasodás oka lehet:
- az állattartás során keletkező vizelet és trágya,
- vagy a növénytermesztésben használt műtrágya.
Ha túl sok savas anyag kerül a talajba, az károsítja a talaj élővilágát és rontja a termőképességet – így a növények is nehezebben nőnek.
Mit tehetünk azért, hogy fenntarthatóbb legyen az étrendünk?
Válaszd inkább a szárnyashúst!
A csirke, pulyka vagy kacsa előállítása kisebb ÜHG kibocsátásával jár, kevesebb energiát, vizet és földet igényel, mint például a marha-, sertéshúsé. Ezért kisebb a környezeti lábnyomuk, vagyis kevésbé terhelik a környezetet.
Ha halat eszel, válaszd a hazai halgazdaságból származó halakat a tengeri helyett.
A Magyarországon nevelt halfajták, például a pisztráng, ponty, busa vagy harcsa, helyben tenyészthetők, így nem kell őket messziről szállítani. A tengeri halak, különösen a nagy testű ragadozók (mint a tonhal vagy a kardhal) előállítása sok energiát és erőforrást igényel, ezért nagyobb környezeti terheléssel jár. A hazai halak ráadásul frissebbek és sokszor egészségesebbek is, hiszen ellenőrzött körülmények között tenyésztik őket.
A kevésbé feldolgozott tejtermékek a környezet barátai.
Nem mindegy, hogy milyen tejterméket választunk: a tej, tejföl, joghurt, kefir, túró előállítása kevesebb energiát igényel, mint a kemény, érlelt sajtoké vagy a juh- és kecskesajtoké. Minél több lépésből áll egy élelmiszer feldolgozása (pl. érlelés, csomagolás, szállítás), annál nagyobb a karbonlábnyoma. Ezért, ha teheted, fogyassz egyszerűbb, természetesebb tejtermékeket, amelyek nemcsak a környezetet kímélik, hanem a szervezetednek is jót tesznek. Egyél sok zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyest és teljes értékű gabonát!
A növényi eredetű élelmiszerek előállítása kevesebb energiát, vizet és földterületet igényel, mint az állati termékeké. A hüvelyesek (pl. bab, lencse, csicseriborsó) nemcsak kiváló fehérjeforrások, hanem segítenek abban is, hogy kevesebb húst fogyasszunk, így csökkenthetjük az étrendünk környezeti hatását. A sok zöldség és gyümölcs fogyasztása az egészségünket is védi – így a fenntartható étrend a bolygónak és az embernek is jó! És ami nagyon fontos: ne dobj ki ehető ételt! Az élelmiszerpazarlás rengeteg felesleges ÜHG-t okoz. Gondolj bele: minden egyes kifli vagy maradék főzelék mögött víz, energia és emberi munka áll. Amit lehet, inkább tegyél el későbbre vagy hasznosítsd újra egy másik ételben. Nem baj, ha néha avokádót, banánt vagy narancsot eszel – az egészséges táplálkozás is része a fenntarthatóságnak. Csak figyelj arra, hogy amit veszel, azt ne pazarold el. Bár ezek a gyümölcsök messziről érkeznek, a legtöbbet hajón szállítják, ami sokkal kisebb környezeti terhelést jelent, mint a repülővel való szállítás. Tehát nem kell lelkiismeret-furdalásodnak lennie, ha időnként ilyen gyümölcsöket is fogyasztasz. A lényeg, hogy változatosan, tudatosan étkezz, és ne pazarold el, amit megvettél.
A fenntartható étrend nem azt jelenti, hogy mindenről le kell mondanunk – inkább azt, hogy okosan választunk.
Ha több növényi ételt, helyi és szezonális alapanyagot fogyasztunk, kevesebb ételt pazarolunk el, és odafigyelünk a hús- és tejtermékek mennyiségére, akkor nemcsak a bolygónkat óvjuk, hanem az egészségünket is.
Hogyan néz ki a fenntartható étrend?
Sokan hallottátok már, hogy az ember tápanyagigényét lehet akár színtiszta növényi alapú étrenddel is fedezni. Ez igaz, de nem mindenki tudja könnyen úgy összeállítani az étrendjét., hogy minden fontos tápanyag (pl. fehérje, vas, kalcium, B12 vitamin) elegendő mennyiségben legyen benne.
Emiatt a legtöbb embernek egyszerűbb és biztonságosabb, ha a növényi ételek mellett mérsékelt mennyiségben más, környezetbarát forrásból származó élelmiszereket is fogyaszt:
-
-
- tejtermékeket,
- tojást,
- szárnyashúst,
- hazai halat, ami fenntartható halgazdaságból származik.
-
Ezeket érdemes összhangban fogyasztani a növényi ételekkel:
-
-
- a hüvelyesek (pl. babfélék, lencsefélék, borsófélék)
- sok-sok nyers zöldség és gyümölcs,
- teljes értékű gabonák
- és olajos magvak (pl. dió, mogyoró, tökmag)
-
Az ilyen fenntartható étrend nemcsak környezetet kíméli, hanem egészséges is – segít megelőzni több betegséget (pl. szív-és érrendszeri problémákat, 2-es típusú cukorbetegséget) és összhangban van a hazai (Okostányér) és nemzetközi táplálkozási ajánlásokkal (ld. „Planetary Health Diet”) amelyek mind az egészséget és a Föld védelmét helyezik középpontba!
Mit tanulhattok a projekt során?
A projekt keretében abban fogunk Nektek segíteni, hogy ezeket az új ismereteket könnyen megértsétek és a mindennapi életben is használni tudjátok – bevásárláskor, főzéskor, étkezéskor – akár az iskolában, akár otthon, szüleitekkel együtt.
Célunk, hogy megtanuljátok, hogyan lehet finoman, változatosan és fenntarthatóan étkezni, úgy, hogy közben a bolygónknak is jót tesztek.
Iskolai közétkeztetés
Tudtad, hogy Magyarországon már a menzákon is figyelnek a fenntarthatóságra?
A Magyar Természetvédők Szövetségének kezdeményezésére, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetségével együttműködve a legnagyobb hazai közétkeztető Hungast Csoport a fenntarthatóság jegyében még 2023-ban bevezette a „heti egy húsmentes nap” programot. Ez azt jelenti, hogy az általuk ellátott iskolákban hetente egyszer nincs hús az ebédben – helyette finom, zöldségekkel, hüvelyesekkel vagy tejtermékekkel készült ételek kerülnek a tányérra.
Ezzel nemcsak az egészségetekért, hanem a Föld védelméért is sokat tesztek, hiszen a húsmentes napok csökkentik az iskolai étkeztetés karbonlábnyomát.
Rajzverseny pilot iskolák részére
Ha a projektünkben résztvevő modelliskola egyikébe jársz, láthattad, hogy a hagyományos étlap mellett megjelent egy projekt étlap is. Ez az étlap ugyanazokat az ételeket mutatja, de van rajta valami különleges: minden étel mellett szerepel a karbonlábnyoma – vagyis az, hogy az adott fogás mekkora környezeti terheléssel jár. A számításnál nem vettük figyelembe, hogy az alapanyagokat honnan szállították, viszont beleszámoltuk:
- az élelmiszerek előállításához kapcsolódó kibocsátásokat (pl. a mezőgazdasági termelést, feldolgozást)
- és az ételkészítés során keletkező kibocsátásokat (pl. sütés, főzés, energiafelhasználás).
A karbonlábnyom értéket gramm CO₂-egyenértékben tüntettük fel – az étlapon ezt egy kis „e” betű jelzi. Ez segít Nektek megérteni, hogy nemcsak az számít, mit esztek, hanem az is, hogy az ételben milyen alapanyagból és mennyit használtak fel. Például: egy csirkepörkölt kisebb karbonlábnyommal jár, mint egy marhapörkölt, de az sem mindegy, mekkora adag készült belőle!
Pályázati felhívás a projektben résztvevő modelliskolák részére.
A projektben részt vevő iskolák diákjai rajzversenyen is megmutathatják, ők hogyan látják a fenntartható étkezést.
A Ti ötleteitek is segíthetnek abban, hogy a jövő iskolai menzái egészségesebbek és környezetbarátabbak legyenek!
Itt érhetitek el a projekt során készült étlapokat karbonlábnyomokkal:
Az Aquincum Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és a Pais Dezső Általános Iskola étlapja itt érthető el.
A Németh Imre Általános Iskola étlapja itt érthető el.
Jó nyomozást kívánunk!